Sunday, 20 December 2015

Szeretem a telet




Szeretem a telet. A hideg felfrissít. Az álmos, őszi napokat felváltja a tél, és mégha a nappalok rövidebbek is, arra ösztönöznek, hogy próbálj minél több mindent belesűríteni az adott pillanatba, ezáltal úgy tűnik, többet cselekedtél aznap. A hideg kiűzi a szemedből az álmot és tevékenyebbé tesz. Valahogy így érzem én is. Mintha minden reggel karácsony reggel lenne, mikor az elmúlt este összejött a család, az éjszaka folyamán megtörtént a csoda, az angyalok énekeltek, és most minden egy várakozó állásponton lenne, hogy hogyan is tovább.
A hangulat ünnepélyes. A szívek megtelnek örömmel, a szemek könnyel. Bánat és örömkönnyek illata keveredik a levegőben, a lélegzet párájaval. Az élők ünnepelnek, és a holtak velük együtt örülnek.
Szeretem a telet. A méltóságra, komolyságra, belső munkára tanít. Ez nem igazán egy alvó időszaka a természetnek, a mélyben igenis rengeteg dolog történik. Ez a várakozás ideje. Karácsonykor azért kapsz ajándékot, mert kivárod azt. Az a jutalmad a várakozásodért.
Szeretem a telet. Ilyenkor egy csésze forró csoki vagy egy ölelés is elég, hogy felmelegítse a lelkeket, míg a mécsesekben halkan pislog a láng, őrzi a nyári napsütés emlékét, a könnyed, nyári kacagásokét.










Thursday, 19 November 2015

Vers - Az érzés meg akar születni

Az érzés meg akar születni.
Lassan valósággá válik a kanyargós kék tinta alatt.
Hiába rejtem szívem legmélyebb zugába,
vagy öltöztetem fel színes álruhába.
Az érzés élni akar!

Őszintén és egyszerűen.








Vers - Szeret, nem szeret

Szeret! Ó érzem, hogy imád!
Nem szeret – ne higgyem hazug szavát.
Szeret – talán van még remény?
Nem szeret. Feledném, ha tehetném.
Szeret! De lassan elfogy a virág..
S a szirmok megtartják a titkát.







Wednesday, 21 October 2015

Vers - Egy ártatlan angyal vagyok

Egy ártatlan angyal vagyok.
Szőke fürtös homlokomon kék csillag ragyog.
De ha kérnéd, szárnyaim s glóriám vetném eléd,
hogy vétkezz velem s a vágy tüzén
égjen el a múltam.









Vers - Várni foglak

Várni foglak - mondtad, s elbúcsúztunk.
De a távolság köztünk percről percre nőtt.
Hiába ígérted, be nem tartottad.
Hideg szavával beköszönt az ősz.
Akkor még nem tudhattam,
csak ajkad volt hűtlen,
szívedbe az ígéret beleégett.
Hazugnak mondtalak, de
szíveden pecsétként az ígéret.
Már távol vagyok tőled, messze, ismeretlenben,
de te ott vársz rám, ahol megígérted:

Várni foglak szeptemberben!









Vers - Vallomás

Egyszerű vallomás:
Halk a szív de szól a száj.

Nagyszerű vallomás:
A szív túlcsordul.. s néma száj.







Búcsú

Egy ködös reggelen ketten álltunk a keresztútnál.
- Indulnom kell – mondtad.
Én lehajtottam a fejem. Nem akartam a szemedbe nézni, ezzel leplezve a könnyektől fátyolos tekintetem. Te, mint aki mindezt megsejtette, nem erőltetted. Tenyered közé fogtad az arcom és egy lágy búcsúcsókot nyomtál a homlokomra.
- Isten áldjon! - mondtad, majd sarkon fordultál és elindultál a neked kijelölt úton. Én még szótlanul álldogáltam ott tétován, felváltva nézve utánad és az én utamra.
- Isten áldjon. - suttogtam halkan és én is elindultam az előttem kanyargó úton.
Megtorpantál. Tudtad, már késő visszafordulni, és talán jobb is így. Az útjaink különválnak. Mindkettőnknek más van megírva, talán egy szebb, egy boldogabb jövő. De mindenképp valami, valaki más. Megráztad a fejed és elhessegeted a gondolatokat amik visszafordítanának. Mindkettőnknek jobb így. Az egó már nem akar birtokolni.
A szemem sarkából még utánad pillantottam, de azt láttam hogy határozott léptekkel haladsz az utadon. Hezitálás nélkül. Félelmek nélkül. Nincs más hátra, hát én is azt teszem. A mi sorsunk kettévált. Két külön út. Még mindig látjuk a másik sziluettjét ahogy lassan beleveszik a hajnali ködbe, míg a köd el nem nyeli teljesen az alakját és sűrű hallgatásba burkolja.

De ahogy a másik árnya eltűnik, úgy tisztul ki előttünk a számunkra kijelölt út.





Sunday, 4 October 2015

Vers - Álmomban mellettem voltál

Álmomban mellettem voltál s fogtad a két kezem,
majd hatalmas vihar támadt gyorsan, hirtelen.
Elrepített messze, ismeretlenbe,
s legvégül egy szikla peremén tett le.
Megjelent egy Angyal,
fehér szárnnyal, karddal,
s hatalmas erejével kettőnk közé állt.

Álmomban mellettem voltál, de fel kellett ébrednem,
ahogy az Angyal tolt, taszított le a sziklaperemen.
Szívünk percről percre gyorsabban vert,
Szerelmünk megtörten a porban hevert.
Parancsolt az Angyal:
Szállj!” félelmetes hanggal.
S hófehér szárnyam kiterjesztve elhagytalak.







Sunday, 13 September 2015

A nő igaz szerelme

Az a nő igaz szerelme amit nem látsz meg a messzire révedő tekintetben, a könnycseppekben, a panaszra nyíló ajkak mögött, vagy az elfojtott sóhajokban amik a szívét nyomják mert azt a szerelmet még önmaga elől is titkolja. Azt a szerelmet próbáljuk elhazudni előletek, mert félünk hogy visszaéltek vele és kihasználjátok. Ezért növesztünk páncélt és bújunk a csak a pénzre, anyagi javakra hajtó nő álarca mögé. 

A legkönyörtelenebb nő is azért lett könyörtelen, mert egyszer nagyon szeretett. Minden egyes kemény asszony hordoz egy be nem teljesült szerelmet a szíve mélyén. Ennek a szerelemnek a terhe keserítette meg őt és tette keménnyé. Az évek alatt rárakódott titkok, a ki nem mondott szavak és az elfojtott sírások.


A női lélek nagyon tud szenvedni ha nem szerethet.




Thursday, 3 September 2015

Vers - Gonosszá tettél

Gonosz lettél
s gonosszá tettél.
Megnyertél és elvesztettél.
Hazug szóval ígérgettél.
Elindultál, megtévedtél,
hamis tervet szövögettél.
Hideg lettél
s hideggé tettél.
Rideg kővé dermesztettél.


Soha meg nem érdemeltél.






Sunday, 30 August 2015

Véleményem a véleményedről

Egy valamit szeretnék tisztázni már az elején: a véleményed, az ítéleted a tiéd. Hozzád tartozik, téged bilincsel meg. Az enyém a lecke amit tanít nekem. Felvállalom, azt aki vagyok és azt amit csinálok. És igenis büszke vagyok rá, hogy bejártam a fél világot, de a lelkem mélyén mégis megmaradtam annak az egyszerű nőnek egy piciny nógrádi faluból, aki mindig is voltam.
Az én világom a titkok világa. Sztrip klubbok, fetish, jakuzák. Erről írok. Ezt ismerem. Az én életem nem átlagos. Lehet csodálni vagy irigyelni, az én szempontomból nem lényeges. Mint ahogy az oldal indításával kaptam hideget, meleget, biztatást és éles kritikát. Szembe merek nézni vele és nem tántorít el a céljaimtól. Mert a magam útját járom, felemelt fővel. Bontogatom a szárnyaimat és meg én sem tudom mi fog megszületni ebből az új energiából ami körbevesz. De nem rettenek meg tőle. Megbékéltem a Sorsommal és bátran követem, bármerre is vezet.  







Vers - Tovatűnő álomnak hittelek

Tovatűnő álomnak hittelek.
Felébredtem, sehol nem voltál.
Mégis a párna meleg mellettem,
tested illatától súlyos a lég.
Tán egész éjjel mellettem álmodtál.
Igen.
S tovatűnő álomnak hittél.
Bőröm selymét csak elképzelted.
Hófehér csipkék között
árnyjátékot játszik a fény
s hitted, ott vagyok veled.
Hittük.
Hittünk..
De hitünket megcsalta az álom.
Ugyanazt álmodtuk
túl két csendes magányon.
De felébredtünk.
A kongó ürességben nem leljük helyünk.
Nem értjük, mi történik velünk.
De minél tovább álmodjuk ezt az álmot,

annál jobban kívánjuk a megváltó valóságot.







Saturday, 29 August 2015

Vers - Legdrágább kincsem

Legdrágább kincsem adtam neked, s te elfogadtad.
Csak szótlanul, némán tenyeredbe tettem.
Te nézted, mosolyogtál, s végül zsebedbe raktad,
szíved közelébe, hogy el ne vesszen.
Mikor búcsúztunk, visszakértem.
Mondtad: nincs meg, mégis elveszett!
Kerestük együtt földön s égen
nálad, nálam.. de talált
magának biztosabb helyet.
Szívedbe bújt el. Titkon ott lapul.
Néki virágoskert lett szíved börtön rácsa.
S te rejted, hazudott ott benn.. legbelül..
Két cinkos egy testben:

Te s szerelmem piruló románca.








Vers - Angyal vagyok

Angyal vagyok. Hófehér szárnyam válladra terítem
ha fázol, mint köpönyeget.
Puha felhőkből te varrtad nekem,
hogyha hívsz, hozzád röpítsenek.






Most válok nővé

Most válok nővé. A kislány, aki utazni akart, aki távoli tájakat akart felfedezni, kezd elhalványulni. A helyét pedig átveszi a Nő. Aki szelíd, meghallgat, már nem küzd, hanem elfogadja a dolgokat olyannak, amilyenek. Nincs benne görcsös ragaszkodás a megváltoztatásukra. Mint az anya, kivár és elenged amikor szükséges. Közelebb kerülök a természethez, a szervezetem kilök magából mindent, aminek nem veszi hasznát. Főleg az alkoholt, a hangos zenét és a negatív embereket, amik csökkentik az energiaszintemet és elhallgattatják a lélek énekét, a szív dallamát. Elcsendesedem és eggyé válok a környezetemmel. Tisztán érzek és érzékelek. Látom a láthatatlant és hallom a nem hallhatót.

Megteszem a lépéseket hogy kilépjek a fénybe. Nem a hamisan csillogó rivaldafénybe, hanem a Fénybe. A rivaldafény csak átmeneti, utána mint egy tolvaj suhanok ki a hátsó ajtón az éjszakába. Az éjszaka a barátom. Már ismerem. Most a nappal energiáit kell a javamra fordítanom.





Friday, 28 August 2015

A fájdalom nem örökre szól

Mindennek az elvesztése fájdalommal jár. De ahogy pakolod le ezeket a terheket, a szíved úgy válik egyre könnyebbé. Ahogy változtatsz az életeden, úgy változik az Élet maga körülötted. Ne félj megtenni a kezdő lépéseket! 
A búcsú sosem könnyű, de a fájdalom nagy mester. Segít felismerni, kitágítani a határainkat. Amikor fáj, mégis rádöbbensz hogy túlélted, az egy felszabadító érzés. Ilyenkor nem kell lekicsinyelni az érzést, legyinteni hogy nem is volt olyan borzalmas, hanem megköszönni neki hogy emlékeztet rá mennyire erősek vagyunk és mennyi mindent kibírunk, még ha az adott pillanatban nem is olyan könnyű.

A fájdalom nem örökre szól. Fájni fog, ezt garantálhatom. Viszont azt is, hogy elmúlik.








Tuesday, 25 August 2015

Vers - Ma este ne szólj kérlek

Ma este ne szólj kérlek.
Hagyd hogy szemed beszéljen helyetted..
Sűrű szempillád alatt bujkál az igazság.

Ma este ne szólj semmit.
Engedd, hogy kezed becézzen helyetted..
Remegek ahogy ujjaid hajamba simulnak.

Ma este nem kell hogy szólj.
Szíved elmondja helyetted.
Titkot súg, édes titkot, ahogy átölelsz.

Ma este összefonódik két szív és kéz.
Ne szólj, kérlek!
Hagyd, hogy a Csend beszéljen.


Az emberek fogékonyak a spiritualitásra..

Az emberek fogékonyak a spiritualitásra, szívesen néznek meg egy filmet vagy olvasnak el egy erről szóló könyvet. De kikapcsolják a tévét vagy becsukják a könyvet, és nem használják a tanítását az életükben. Annyi minden csodálatos dolgot tudnánk teremteni pusztán a gondolataink erejével, viszont nem vesszük hozzá a fáradtságot. Majd valaki megteremti azt a számunkra, majd ha férjhez megyek, majd ha gyereket szülök, majd ha előléptet a főnököm, boldog leszek. Feltételekhez kötjük a boldogságunkat. De miért ne lehetnél te önmagadtól boldog? Miért nem vállalod a felelősséget az itt és most felett? Én magam is elkövetem ezt a hibát, úgyhogy tudom, miről beszélek. Úgy gondoltam, ha megtalálom a párom, a lelki társam, majd akkor boldog leszek. Tévedtem. Először boldoggá kell válnom önmagam által és a lélektársam majd megtalál. Mert bevonzom azzal, hogy nyitott vagyok rá. 
Minőségváltozás helyett mennyiségváltozásra törekszünk. Megvesszük az új iPhone-t mert az újabb, szebb, okosabb. De megtartjuk a régit is, hátha kell még az nekünk. Energetikai szinten ez nem működik. Először ki kell dobnod a régit, hogy azzal helyet csinálj az újnak. Olyan, mint egy érzelmi bungee jumping, fejest ugrani a mélybe és bízni a kötélben. Bízol benne, mert tudod, hogy megtart. Viszont itt egyformán kell bíznod a kötélben és önmagadban.

Monday, 24 August 2015

Vers - Szerelem?

Vársz. Várok.
Vágysz. Vágyok
utánad..

Félek. Ölelsz.
Ölellek. Féltesz.
Szerelem?





Vers - Távolból

Távolból veled,
fogom a kezed.
Én vagyok a lég,
mely csókolja arcod,
visszhang, csak
halljam hangod.
Holdfény, mely
lopva ér szobádba,
falevél, mi előtted
hull az út porába.
Csend vagyok, átölellek.

Távolból, melletted..









Az írás gondolata

Az írás gondolata régóta foglalkoztatott. Már az iskolában is az én fogalmazásaimat olvasták fel, a verseimet pályázatokra küldték a tanáraim. Habár az írás már akkor is boldoggá tett, különösebb célom sose volt vele; ez egy olyan rétege a lelkemnek, amiről bár mindig is tudtam, hogy létezik, igazán sose mutattam ki.
Két éve kezdtem el újra írni, angolul. De amikor angolul írok, az eszemet használom. Amikor magyarul, az a szívemből szól, annak a legmélyebb, legtisztább zugából.


Fogadjátok hát szeretettel ezeket a verseket, gondolat-magocskákat, amik talán színpompás virágokká változnak a szívekben.