Véleményem a véleményedről

Egy valamit szeretnék tisztázni már az elején: a véleményed, az ítéleted a tiéd. Hozzád tartozik, téged bilincsel meg. Az enyém a lecke amit tanít nekem. Felvállalom, azt aki vagyok és azt amit csinálok. És igenis büszke vagyok rá, hogy bejártam a fél világot, de a lelkem mélyén mégis megmaradtam annak az egyszerű nőnek egy piciny nógrádi faluból, aki mindig is voltam.

Az én világom a titkok világa. Sztrip klubbok, fetish, jakuzák. Erről írok. Ezt ismerem. Az én életem nem átlagos. Lehet csodálni vagy irigyelni, az én szempontomból nem lényeges. Mint ahogy az oldal indításával kaptam hideget, meleget, biztatást és éles kritikát. Szembe merek nézni vele és nem tántorít el a céljaimtól. Mert a magam útját járom, felemelt fővel. Bontogatom a szárnyaimat és meg én sem tudom mi fog megszületni ebből az új energiából ami körbevesz. De nem rettenek meg tőle. Megbékéltem a Sorsommal és bátran követem, bármerre is vezet.  

Vers - Tovatűnő álomnak hittelek

Tovatűnő álomnak hittelek.

Felébredtem, sehol nem voltál.

Mégis a párna meleg mellettem,

tested illatától súlyos a lég.

Tán egész éjjel mellettem álmodtál.

Igen.

S tovatűnő álomnak hittél.

Bőröm selymét csak elképzelted.

Hófehér csipkék között

árnyjátékot játszik a fény

s hitted, ott vagyok veled.

Hittük.

Hittünk..

De hitünket megcsalta az álom.

Ugyanazt álmodtuk

túl két csendes magányon.

De felébredtünk.

A kongó ürességben nem leljük helyünk.

Nem értjük, mi történik velünk.

De minél tovább álmodjuk ezt az álmot,

annál jobban kívánjuk a megváltó valóságot.

Vers - Legdrágább kincsem

Legdrágább kincsem adtam neked, s te elfogadtad.

Csak szótlanul, némán tenyeredbe tettem.

Te nézted, mosolyogtál, s végül zsebedbe raktad,

szíved közelébe, hogy el ne vesszen.

Mikor búcsúztunk, visszakértem.

Mondtad: nincs meg, mégis elveszett!

Kerestük együtt földön s égen

nálad, nálam.. de talált

magának biztosabb helyet.

Szívedbe bújt el. Titkon ott lapul.

Néki virágoskert lett szíved börtön rácsa.

S te rejted, hazudott ott benn.. legbelül..

Két cinkos egy testben:

Te s szerelmem piruló románca.

Vers - Angyal vagyok

Angyal vagyok. Hófehér szárnyam válladra terítem

ha fázol, mint köpönyeget.

Puha felhőkből te varrtad nekem,

hogyha hívsz, hozzád röpítsenek.

Most válok nővé

Most válok nővé. A kislány, aki utazni akart, aki távoli tájakat akart felfedezni, kezd elhalványulni. A helyét pedig átveszi a Nő. Aki szelíd, meghallgat, már nem küzd, hanem elfogadja a dolgokat olyannak, amilyenek. Nincs benne görcsös ragaszkodás a megváltoztatásukra. Mint az anya, kivár és elenged amikor szükséges. Közelebb kerülök a természethez, a szervezetem kilök magából mindent, aminek nem veszi hasznát. Főleg az alkoholt, a hangos zenét és a negatív embereket, amik csökkentik az energiaszintemet és elhallgattatják a lélek énekét, a szív dallamát. Elcsendesedem és eggyé válok a környezetemmel. Tisztán érzek és érzékelek. Látom a láthatatlant és hallom a nem hallhatót.

Megteszem a lépéseket hogy kilépjek a fénybe. Nem a hamisan csillogó rivaldafénybe, hanem a Fénybe. A rivaldafény csak átmeneti, utána mint egy tolvaj suhanok ki a hátsó ajtón az éjszakába. Az éjszaka a barátom. Már ismerem. Most a nappal energiáit kell a javamra fordítanom.

A fájdalom nem örökre szól

Mindennek az elvesztése fájdalommal jár. De ahogy pakolod le ezeket a terheket, a szíved úgy válik egyre könnyebbé. Ahogy változtatsz az életeden, úgy változik az Élet maga körülötted. Ne félj megtenni a kezdő lépéseket! 

A búcsú sosem könnyű, de a fájdalom nagy mester. Segít felismerni, kitágítani a határainkat. Amikor fáj, mégis rádöbbensz hogy túlélted, az egy felszabadító érzés. Ilyenkor nem kell lekicsinyelni az érzést, legyinteni hogy nem is volt olyan borzalmas, hanem megköszönni neki hogy emlékeztet rá mennyire erősek vagyunk és mennyi mindent kibírunk, még ha az adott pillanatban nem is olyan könnyű.

A fájdalom nem örökre szól. Fájni fog, ezt garantálhatom. Viszont azt is, hogy elmúlik.

Vers - Ma este ne szólj kérlek

Ma este ne szólj kérlek.

Hagyd hogy szemed beszéljen helyetted..

Sűrű szempillád alatt bujkál az igazság.

Ma este ne szólj semmit.

Engedd, hogy kezed becézzen helyetted..

Remegek ahogy ujjaid hajamba simulnak.

Ma este nem kell hogy szólj.

Szíved elmondja helyetted.

Titkot súg, édes titkot, ahogy átölelsz.

Ma este összefonódik két szív és kéz.

Ne szólj, kérlek!

Hagyd, hogy a Csend beszéljen.

Az emberek fogékonyak a spiritualitásra..

Az emberek fogékonyak a spiritualitásra, szívesen néznek meg egy filmet vagy olvasnak el egy erről szóló könyvet. De kikapcsolják a tévét vagy becsukják a könyvet, és nem használják a tanítását az életükben. Annyi minden csodálatos dolgot tudnánk teremteni pusztán a gondolataink erejével, viszont nem vesszük hozzá a fáradtságot. Majd valaki megteremti azt a számunkra, majd ha férjhez megyek, majd ha gyereket szülök, majd ha előléptet a főnököm, boldog leszek. Feltételekhez kötjük a boldogságunkat. De miért ne lehetnél te önmagadtól boldog? Miért nem vállalod a felelősséget az itt és most felett? Én magam is elkövetem ezt a hibát, úgyhogy tudom, miről beszélek. Úgy gondoltam, ha megtalálom a párom, a lelki társam, majd akkor boldog leszek. Tévedtem. Először boldoggá kell válnom önmagam által és a lélektársam majd megtalál. Mert bevonzom azzal, hogy nyitott vagyok rá. 

Minőségváltozás helyett mennyiségváltozásra törekszünk. Megvesszük az új iPhone-t mert az újabb, szebb, okosabb. De megtartjuk a régit is, hátha kell még az nekünk. Energetikai szinten ez nem működik. Először ki kell dobnod a régit, hogy azzal helyet csinálj az újnak. Olyan, mint egy érzelmi bungee jumping, fejest ugrani a mélybe és bízni a kötélben. Bízol benne, mert tudod, hogy megtart. Viszont itt egyformán kell bíznod a kötélben és önmagadban.

Vers - Szerelem?

Vársz. Várok.

Vágysz. Vágyok

utánad..

Félek. Ölelsz.

Ölellek. Féltesz.

Szerelem?

Vers - Távolból

Távolból veled,

fogom a kezed.

Én vagyok a lég,

mely csókolja arcod,

visszhang, csak

halljam hangod.

Holdfény, mely

lopva ér szobádba,

falevél, mi előtted

hull az út porába.

Csend vagyok, átölellek.

Távolból, melletted..

Az írás gondolata

Az írás gondolata régóta foglalkoztatott. Már az iskolában is az én fogalmazásaimat olvasták fel, a verseimet pályázatokra küldték a tanáraim. Habár az írás már akkor is boldoggá tett, különösebb célom sose volt vele; ez egy olyan rétege a lelkemnek, amiről bár mindig is tudtam, hogy létezik, igazán sose mutattam ki.

Két éve kezdtem el újra írni, angolul. De amikor angolul írok, az eszemet használom. Amikor magyarul, az a szívemből szól, annak a legmélyebb, legtisztább zugából.

Fogadjátok hát szeretettel ezeket a verseket, gondolat-magocskákat, amik talán színpompás virágokká változnak a szívekben.