Szeretem a telet

Szeretem a telet. A hideg felfrissít. Az álmos, őszi napokat felváltja a tél, és mégha a nappalok rövidebbek is, arra ösztönöznek, hogy próbálj minél több mindent belesűríteni az adott pillanatba, ezáltal úgy tűnik, többet cselekedtél aznap. A hideg kiűzi a szemedből az álmot és tevékenyebbé tesz. Valahogy így érzem én is. Mintha minden reggel karácsony reggel lenne, mikor az elmúlt este összejött a család, az éjszaka folyamán megtörtént a csoda, az angyalok énekeltek, és most minden egy várakozó állásponton lenne, hogy hogyan is tovább.

A hangulat ünnepélyes. A szívek megtelnek örömmel, a szemek könnyel. Bánat és örömkönnyek illata keveredik a levegőben, a lélegzet párájaval. Az élők ünnepelnek, és a holtak velük együtt örülnek.

Szeretem a telet. A méltóságra, komolyságra, belső munkára tanít. Ez nem igazán egy alvó időszaka a természetnek, a mélyben igenis rengeteg dolog történik. Ez a várakozás ideje. Karácsonykor azért kapsz ajándékot, mert kivárod azt. Az a jutalmad a várakozásodért.

Szeretem a telet. Ilyenkor egy csésze forró csoki vagy egy ölelés is elég, hogy felmelegítse a lelkeket, míg a mécsesekben halkan pislog a láng, őrzi a nyári napsütés emlékét, a könnyed, nyári kacagásokét.