Legdrágább
kincsem adtam neked, s te elfogadtad.
Csak szótlanul,
némán tenyeredbe tettem.
Te nézted,
mosolyogtál, s végül zsebedbe raktad,
szíved közelébe,
hogy el ne vesszen.
Mikor búcsúztunk,
visszakértem.
Mondtad: nincs
meg, mégis elveszett!
Kerestük együtt
földön s égen
nálad, nálam..
de talált
magának
biztosabb helyet.
Szívedbe bújt
el. Titkon ott lapul.
Néki virágoskert
lett szíved börtön rácsa.
S te rejted,
hazudott ott benn.. legbelül..
Két cinkos egy
testben:
Te s szerelmem
piruló románca.
No comments:
Post a Comment