Vers - Szárnyam adom neked

Ha nem vagy szabad, én szárnyam adom neked,

hogy körbecikázhasd az azúrkék eget.

Hogy csillagport lopj, mint pimasz gyerek,

de utána rejtőzz el a Hold mögött!

Hogy felhőkből bárányt formázz, s legyen

ártatlan lelkedhez illő játékszered.

Hogy szállj magasra, egyre feljebb,

míg bírja a szárny a terhet..

De ha visszakérem,

mi illet engem,

ne habozz!

Mert Szabadság s a szárnyam nélkül,

biz' Isten, én meghalok.

Vers - Megérkeztem

Puha léptem alatt reccsen az ág.

Felkiált s hallatja szavát

nekem, értem. Jelzi, hogy tilosban járok.

Az út mentén a bokorban nyúl lapul,

Közelebb érve megriad, s eliramul.

Félelmemmel együtt fut tova.

Madár reppen, varjú károg:

Fordulj vissza, mert megbánod!

Megállnék biz' ha tehetném.

Szél támad s átölel.

Állj meg, állj meg, elesel!

De lábaim csak előre visznek.

Csend honol. Fűszál se rezzen.

Feltartózhatatlanul megérkeztem.

Hozzád.