Saturday, 18 June 2016

Vers - Szárnyam adom neked




Ha nem vagy szabad, én szárnyam adom neked,
hogy körbecikázhasd az azúrkék eget.
Hogy csillagport lopj, mint pimasz gyerek,
de utána rejtőzz el a Hold mögött!
Hogy felhőkből bárányt formázz, s legyen
ártatlan lelkedhez illő játékszered.
Hogy szállj magasra, egyre feljebb,
míg bírja a szárny a terhet..
De ha visszakérem,
mi illet engem,
ne habozz!
Mert Szabadság s a szárnyam nélkül,
biz' Isten, én meghalok.






Vers - Megérkeztem






Puha léptem alatt reccsen az ág.
Felkiált s hallatja szavát
nekem, értem. Jelzi, hogy tilosban járok.

Az út mentén a bokorban nyúl lapul,
Közelebb érve megriad, s eliramul.
Félelmemmel együtt fut tova.

Madár reppen, varjú károg:
Fordulj vissza, mert megbánod!
Megállnék biz' ha tehetném.

Szél támad s átölel.
Állj meg, állj meg, elesel!
De lábaim csak előre visznek.

Csend honol. Fűszál se rezzen.
Feltartózhatatlanul megérkeztem.
Hozzád.