Most
válok nővé. A kislány, aki utazni akart, aki távoli tájakat
akart felfedezni, kezd elhalványulni. A helyét pedig átveszi a Nő.
Aki szelíd, meghallgat, már nem küzd, hanem elfogadja a dolgokat
olyannak, amilyenek. Nincs benne görcsös ragaszkodás a
megváltoztatásukra. Mint az anya, kivár és elenged amikor
szükséges. Közelebb kerülök a természethez, a szervezetem kilök
magából mindent, aminek nem veszi hasznát. Főleg az alkoholt, a
hangos zenét és a negatív embereket, amik csökkentik az
energiaszintemet és elhallgattatják a lélek énekét, a szív
dallamát. Elcsendesedem és eggyé válok a környezetemmel. Tisztán
érzek és érzékelek. Látom a láthatatlant és hallom a nem
hallhatót.
Megteszem
a lépéseket hogy kilépjek a fénybe. Nem a hamisan csillogó
rivaldafénybe, hanem a Fénybe. A rivaldafény csak átmeneti, utána
mint egy tolvaj suhanok ki a hátsó ajtón az éjszakába. Az
éjszaka a barátom. Már ismerem. Most a nappal energiáit kell a
javamra fordítanom.
No comments:
Post a Comment