Most találtam meg e gyermekkori gyöngyszemet, 12 éves koromból:
Reggel mikor felébredtem s kinéztem az ablakon,
Láttam, hogy hótakaró borítja a fákat az udvaron.
Csábított a fehér hó ki a szabadba,
Az első hó! – kiáltottam s szaladtam ki az udvarra.
Pizsamában, mezítláb,
Anyu kiált: Meg ne fázz!
Örömömben nem figyeltem,
Sajnos később beteg lettem.
S mikor most odakinn nagy pelyhekben hull a hó,
Én a szobában fekszem lázmérővel a hónom alatt,
fejemen a takaró.
1992. november 14.
No comments:
Post a Comment