Puha léptem
alatt reccsen az ág.
Felkiált s
hallatja szavát
nekem, értem.
Jelzi, hogy tilosban járok.
Az út mentén a
bokorban nyúl lapul,
Közelebb érve
megriad, s eliramul.
Félelmemmel
együtt fut tova.
Madár reppen,
varjú károg:
Fordulj vissza,
mert megbánod!
Megállnék biz'
ha tehetném.
Szél támad s
átölel.
Állj meg, állj
meg, elesel!
De lábaim csak
előre visznek.
Csend honol.
Fűszál se rezzen.
Feltartózhatatlanul
megérkeztem.
Hozzád.
No comments:
Post a Comment