Vers - Egy ártatlan angyal vagyok

Egy ártatlan angyal vagyok.

Szőke fürtös homlokomon kék csillag ragyog.

De ha kérnéd, szárnyaim s glóriám vetném eléd,

hogy vétkezz velem s a vágy tüzén

égjen el a múltam.

Vers - Várni foglak

Várni foglak - mondtad, s elbúcsúztunk.

De a távolság köztünk percről percre nőtt.

Hiába ígérted, be nem tartottad.

Hideg szavával beköszönt az ősz.

Akkor még nem tudhattam,

csak ajkad volt hűtlen,

szívedbe az ígéret beleégett.

Hazugnak mondtalak, de

szíveden pecsétként az ígéret.

Már távol vagyok tőled, messze, ismeretlenben,

de te ott vársz rám, ahol megígérted:

Várni foglak szeptemberben!

Vers - Vallomás

Egyszerű vallomás:

Halk a szív de szól a száj.

Nagyszerű vallomás:

A szív túlcsordul.. s néma száj.

Búcsú

Egy ködös reggelen ketten álltunk a keresztútnál.

- Indulnom kell – mondtad.

Én lehajtottam a fejem. Nem akartam a szemedbe nézni, ezzel leplezve a könnyektől fátyolos tekintetem. Te, mint aki mindezt megsejtette, nem erőltetted. Tenyered közé fogtad az arcom és egy lágy búcsúcsókot nyomtál a homlokomra.

- Isten áldjon! - mondtad, majd sarkon fordultál és elindultál a neked kijelölt úton. Én még szótlanul álldogáltam ott tétován, felváltva nézve utánad és az én utamra.

- Isten áldjon. - suttogtam halkan és én is elindultam az előttem kanyargó úton.

Megtorpantál. Tudtad, már késő visszafordulni, és talán jobb is így. Az útjaink különválnak. Mindkettőnknek más van megírva, talán egy szebb, egy boldogabb jövő. De mindenképp valami, valaki más. Megráztad a fejed és elhessegeted a gondolatokat amik visszafordítanának. Mindkettőnknek jobb így. Az egó már nem akar birtokolni.

A szemem sarkából még utánad pillantottam, de azt láttam hogy határozott léptekkel haladsz az utadon. Hezitálás nélkül. Félelmek nélkül. Nincs más hátra, hát én is azt teszem. A mi sorsunk kettévált. Két külön út. Még mindig látjuk a másik sziluettjét ahogy lassan beleveszik a hajnali ködbe, míg a köd el nem nyeli teljesen az alakját és sűrű hallgatásba burkolja.

De ahogy a másik árnya eltűnik, úgy tisztul ki előttünk a számunkra kijelölt út.

Vers - Álmomban mellettem voltál

Álmomban mellettem voltál s fogtad a két kezem,

majd hatalmas vihar támadt gyorsan, hirtelen.

Elrepített messze, ismeretlenbe,

s legvégül egy szikla peremén tett le.

Megjelent egy Angyal,

fehér szárnnyal, karddal,

s hatalmas erejével kettőnk közé állt.

Álmomban mellettem voltál, de fel kellett ébrednem,

ahogy az Angyal tolt, taszított le a sziklaperemen.

Szívünk percről percre gyorsabban vert,

Szerelmünk megtörten a porban hevert.

Parancsolt az Angyal:

„Szállj!” félelmetes hanggal.

S hófehér szárnyam kiterjesztve elhagytalak.

A nő igaz szerelme

Az a nő igaz szerelme amit nem látsz meg a messzire révedő tekintetben, a könnycseppekben, a panaszra nyíló ajkak mögött, vagy az elfojtott sóhajokban amik a szívét nyomják mert azt a szerelmet még önmaga elől is titkolja. Azt a szerelmet próbáljuk elhazudni előletek, mert félünk hogy visszaéltek vele és kihasználjátok. Ezért növesztünk páncélt és bújunk a csak a pénzre, anyagi javakra hajtó nő álarca mögé. 

A legkönyörtelenebb nő is azért lett könyörtelen, mert egyszer nagyon szeretett. Minden egyes kemény asszony hordoz egy be nem teljesült szerelmet a szíve mélyén. Ennek a szerelemnek a terhe keserítette meg őt és tette keménnyé. Az évek alatt rárakódott titkok, a ki nem mondott szavak és az elfojtott sírások.

A női lélek nagyon tud szenvedni ha nem szerethet.

Vers - Gonosszá tettél

Gonosz lettél

s gonosszá tettél.

Megnyertél és elvesztettél.

Hazug szóval ígérgettél.

Elindultál, megtévedtél,

hamis tervet szövögettél.

Hideg lettél

s hideggé tettél.

Rideg kővé dermesztettél.

Soha meg nem érdemeltél.