Fülemben lüktet
a vér
ahogy közelebb
hajolsz.
Őrjítő démon
a szenvedély,
Érzem, érzed.
Fuldokolsz.
Anyag szakad, a
kéz kutat,
engedjünk
vágyunknak utat!
Mást úgysem
tehetünk.
Nem kell érteni,
mi történik
velünk.
Csak megélni.
S remélni,
hogy az éj
megőrzi titkunk.
A percet mit
egymástól loptunk.
Örvénylik ez a
láthatatlan tenger
körülöttünk,
s egyre feljebb emel.
Kezem a kezedben,
szorít s nem
engeded.
Ajkad néma, de
egyetlen pillantásod
megnyitja a
teret.
Alszik minden.
Csak mi ketten
létezzük a
csodát,
szívjuk magunkba
egymás illatát.
Engedünk az
éjnek,
a kéjnek..
s utána
csend a takarónk
s karod a párna.
No comments:
Post a Comment