Az
írás gondolata régóta foglalkoztatott. Már az iskolában is az
én fogalmazásaimat olvasták fel, a verseimet pályázatokra
küldték a tanáraim. Habár az írás már akkor is boldoggá tett,
különösebb célom sose volt vele; ez egy olyan rétege a
lelkemnek, amiről bár mindig is tudtam, hogy létezik, igazán sose
mutattam ki.
Két
éve kezdtem el újra írni, angolul. De amikor angolul írok, az
eszemet használom. Amikor magyarul, az a szívemből szól, annak a
legmélyebb, legtisztább zugából.
Fogadjátok
hát szeretettel ezeket a verseket, gondolat-magocskákat, amik talán
színpompás virágokká változnak a szívekben.
Jo h ujra elkezdtel irni. Szepek a verseid, koszonom h megosztod.
ReplyDeletePs: mikor jossz vissza Londonba?
Puszi